Megnyugtató lenne ha olyan ember írná az összefoglalót az Ökoközért piknikről akinek emlékfoszlányokon túl teljesebb képe van a délutánról. De úgy tűnik be kell érnetek az összefércelt pillanatképekkel. A termelők lassan gyülekeztek mikor az első érdeklődők már birtokba vették a termet. Ildikó és Zsolt gyapjúval és fakorongokkal várták a csillogó szemű csemetéket. Szépen megtelt a terem, egyre több helyi finomság került az asztalokra. A hangosítás hiányát Török Gergő spontán felvetése orvosolta, az érdeklődők friss levegőn tehették fel kérdéseiket Gergőnek, Bernhardt Lacinak és Hortobágyi Ivánnak. Az asztalokon Imola gyógyfüveiből készült tea illatozott, remélem rátaláltatok. Kolmer Gábor mézei közül a fekete erdő volt a legnépszerűbb. Sokan kortyoltak Natúrlét és majszoltak sajtot. A Czímer Hús húskenyere és chilis sonkája, a Beni Hús fokhagymás kolbásza és Fenyvesi László szürkemarha kolbásza sokunkat lenyűgözött. A kisgyerekesek miután elkészültek a pillangók és a medálok a játszótér környékét vették birtokba. Fülöp Zsuzsa hozott medvehagymát, mogyorót és diót. A Valaha Tanyáról Kulcsár Balázs kóstoltatott szószokat, szörpöket és lekvárokat. Sokunkat megtréfált a jépaszöjp, hiába szagolgattuk, kortyolgattuk nem jöttünk rá, hogy az alapanyag sárgarépa. Még a bábmese után is sokan maradtatok, így a 17 óráig meghirdetett piknikről  18 óra után indultunk haza. Szívesen fogadunk beszámolót a piknikről olyantól aki hallotta az előadásokat is. :)

Mikor Waldorf játszóházat hirdettünk az Ökoközért Piknikre még nem tudtuk, hogy milyen tevékenység segítségével pillanthatnak majd be vendégeink a Waldorf pedagógiába. Bíztunk mentorainkban, hogy összeállítanak valami kezet, szívet és szemet gyönyörködtető programot gyermekeinknek. A Húsvét utáni átváltozás ihlette a szombati játszóház megálmodóit. Fát és gyapjút adnak az apró kezecskékbe, hogy saját képzelőerejükkel és munkájukkal varázsolhassanak valami újat a természetes anyagokból. A fiúk csiszolással, a lányok finomabb kézimunkával élhetik át az alkotás örömét. Lesz fakarika, pillangó, élő faág és lehetőség az elmélyült tevékenységre. És a mese sem maradhat el, a  játszóház végén a telhetetlen hernyócska meséjének segítségével lehetünk részesei egy teljes átalakulásának.

Szeretettel várunk benneteket április 20-án 15 órától Székesfehérvár-Kisfaludon a közösségi házban (Könyves Kálmán utca).

Elkészült a plakát, összeállt a programtervezet, minden termelővel leegyeztettük, és folyamatosan nyüzsgünk,hogy minél jobban sikerüljön... Kérünk benneteket, jelezzétek hányan jöttök, hogy a termelők lássák mire számíthatnak. 

Érzelmek túlburjánzása közepette, gyerekzsivajjal kísérve indult a csütörtök, a készülő vihar szinte bennünk tombolt a reggeli órákban.  De nektek is köszönhetően belső csenddé szelídült estére…

Mindhárman útra keltünk, hogy a megbeszéltek alapján egy helyre gyűjtsük a helyi finomságokat.  A dobozok mellett fejenként minimum egy gyerek mocorgott folyamatosan a hátsó ülésen néha berzenkedve, de többnyire beletörődve, ez egy olyan ökoközértes nap. Lehet, hogy ha nem március 15-e előtt történik mindez útra sem kelünk, mindegyikőnk arcán feltűnt néha a kétely, de aztán hagytuk, hogy történjenek a dolgok.

Szilvinél kezdtük a dobozok összerendezését, később miután félő volt, hogy a hótorlasz miatt a szőlőhegy fogságában ragadunk, áthelyeztük a főhadiszállást Klarisszékhoz. Sonkaillat, kekszillat és néhány makacs gyerkőc, tojáshiány (sajnos Matyi gyermekei odaadtak az alkalmi vásárlóknak a számunkra félretett 100 tojásból 40-et) jellemezte a dobozolást és egyre több pillantás vetődött az ablak irányába, hiszen a szél már teljes erőbedobással dolgozott.  Az, hogy csak két téligumi van az autón később jutott eszünkbe. A biciklisek által jól ismert kisfaludi emelkedő előtt állt a kocsisor, sokan visszafordultak és bennünket is erre bíztattak.  Jenci is előkerült valahonnan és felajánlotta, hogy dobozostól bevisz minket a Madách utcába, de bíztunk a több mint 10 éves, és többnyire hűséges autóban. Állandó segítőnk Laci még beugrott a Gabonakuckóba (bár az úrhidai vásárlóink tudják, hogy a barnarizsre várni kellett) így elvileg nálunk volt minden, már csak a hótorlaszt és az előttünk beragadt vagy félreállt autókat kellett „kikerülni”.  

Hatalmas nevetések, szurkolótábor szerű autóbíztatás, egy-egy beragadt jármű néhányszor a sajátunk kiszabadítása, telefoncsörgés, telefonkeresés, kézmelegítés, ételillat. Odaértünk, kipakoltunk, kaptunk egy kávét Vikitől, ami nagyon jól esett, vártunk és aggódtunk, hogy Ti vajon tényleg eljöttök ilyen szélviharban legyőzve a hótorlaszokat?

És utólag már nem tudom, hogy csináltátok, de szinte mindenki ott volt! Köszönjük!

Öröm volt látni, ahogy a kápolnásnyéki komposztálótanfolyam résztvevői ismerkedtek a környékbeli termelők ízeivel. A kecskesajt volt a legkelendőbb, de a szürkemarha szalámi sem tartotta magát túl sokáig.

Az ökoszemlélet számomra magával hozott egyfajta vásárlás STOPpot, ami nagyon nehezen összeegyeztethető a fejemben cikázó vágyképekkel, és teljes zavart eredményezett.  A trendin felöltöztetett gyerek, amint mászik a homokozóban és sárral dobálja testvérét, a magazinok szellemében berendezett steril lakás, ahol anyuka a nap minden másodpercében csak pakol, hiszen a gyerek lételeme a játék, ami megvalósíthatatlan az összes párna és takaró egy sarokba történő összegyűjtése, és a székek vonattá rendezése nélkül. A foltmentes ruha és a minden étkezésnél görcsbe rándult gyomor, már megint leeszi, persze,hogy leeszi…  A névnapokra és szülinapokra felhalmozott játéktömeg, ami megy, a havonta beletúrunk kupacba. A tele hűtő, ahol a megvásároltak nagy része felesleges, ránk romlik, és a kukában landol.

De hogyan töröljük fejünkből a kész képeket? Még ha logikus  magyarázatunk van a "miért ne tegyükre", akkor is ott a sziszegő kígyó.

A blogon öko ötletekkel ösztönözzük magunkat a vásárlások tudatosítására és a készen kapott képek felülírására. Velünk tartasz?

„Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.
Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”

Wass Albert