Így készült a gyömbéres-fokhagymás nyúlpecsenye:
Hozzávalók:
nyúl Pátkáról
kb. 10-15dkg mangalica szalonna Szárról
sárgarépa, fehérrépa, hagyma és fokhagyma a csóri kertészetből
egy kisebb gyömbér
A megtisztított nyulat, a combját és a gerinc melletti húst kb két centinként bevágtam, majd kívül-belül jól megsóztam. A gyömbért és fokhagymát fokhagymanyomóval összetörtem. A szalonnát csíkokra vágtam. A nyulat belül megkentem a gyömbéres fokhagymás péppel, a maradékot az irdalásokba töltöttem. Minden bevágásba belenyomkodtam egy szalonnacsíkot. A zöldségeket megtisztítottam, nagyobb darabokra vágtam, és egy kizsírozott, lefedhetőpecsenyesütőbe szórtam vegyesen. Erre az ágyra fektettem a nyulat, és az egész alá töltöttem egy deci vizet. Lefedve gázsütőben 6-os fokozaton pároltam 1,5 órát, majd fedő nélkül pirosra sütöttem. Párolás közben félidőben megfordítottam, és fedő nélkül is mindkét oldalát megsütöttem, miközben sűrűn locsolgattam a lével, ami kisült a zöldségekből. Tálaláskor a zöldségeket lecsöpögtetve a hús mellé kanalaztam. Rizskörettel isteni volt.
Így készült a saláta:
saláta és paradicsom Abáról
kecske feta Ivántól
csíra Genda Attilától
A paradicsomot nyolcadokra, a csírát ollóval apróra vágtam. A kecskefetát a fűszeres, olívaolajos levével együtt hozzákevertem a paradicsomhoz és a vegyes csírához. Kb. egy marék paprikával töltött olívabogyót aprítottam bele, legvégül hozzákevertem a széles csíkokra vágott friss salátaleveleket. Az egészre töltöttem még kb. fél decit az olívabogyó levéből. Semmilyen más fűszerre nem volt szükség.
Ebben a bejegyzésben arról szerettünk volna írni, hogy a vásárlási szokásainkkal alakíthatjuk környezetünket. Hogy a pénzünkkel szavazunk, ha a szomszédban lévő családi vállalkozástól, hogy csak egy konkrét példát említsek, egy hétgyermekes családtól vásárolunk. Arról is, hogy könnyű bedőlni a reklámpszichológusok hada által ránk zúdított reklámfogásoknak, hogy a világon a legnagyobb tragédia, ha kakaó ömlik a gyerek blúzára, és,hogy az élet legizgatóbb dolga egy pohár joghurt. Érdemes tudni, hogy az akciókért is mi fizetünk, no meg a környezetünk. De rájöttünk, hogy ti ezt valószínűleg mind tudjátok, hiszen ezért találtunk egymásra. http://okokozert.hu
Orsi kezdte el a blogon feldolgozni a tartósítás témakörét, ezt folytatva ajánljuk figyelmetekbe az alábbi beszélgetést, amit Dr. Duschanek Valéria élelmiszertechnológus-mikrobiológussal folytatott Benkő Andrea. http://www.mr1-kossuth.hu/archivum/arcvonasok-duschanek-valeria-biokemikus-101201.html. A kutató nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ma hazánkban többnyire "enzimatikusan halott" élelmiszereket eszünk, pedig ha ez nem így lenne, sokkal kevésbé lennénk kitéve a betegségeknek.
Amellett, hogy azon munkálkodunk, hogy minél több emberhez juttassuk el a helyi finomságokat és bebizonyítsuk, hogy a magyar termék kiállja a minőségi próbát, szeretnénk egy csokorba gyűjteni minden a környéken zajló tudatos vásárlást elősegítő programot. És szerencsére egyre több hasonló kezdeményezésről tudunk beszámolni.
Íme egy a napokban, ahonnan biztos, hogy nem távozunk üres kosárral. Termelői piac lesz januárban a dinnyési Hagyományörző Központban. Január 12-én szombaton 8-13 óráig népzene, jó hangulat, és a legjobb környékbeli termelők várják a piacozni vágyókat Dinnyésen. Ott lesznek élelem tárunk fő alkotói: Kovács Szilvi kézműves, a cukorminimaizálást tökélyre fejlesztő lekvárjaival, szörpjeivel, Bernhardt Laci egyedi, nátrium-nitrit mentes füstöltárukkal, Török Gergő utánozhatatlan parenyicájával, friss és érlelt sajtjaival.
Mi nem hagyjuk ki. :)
Kedves Szomszéd!
Az év utolsó kiszállítására készülünk. A hét megnevezett célja annyi volt, hogy jól menjen ki az a fránya rendelős tábla és így sikerült, hogy csak ez a fél oldalnyi újdonságunk van :).
A tartósítószer nagy találmány! Ha mégsem ezt választjátok, érdemes a tárolásra jobban odafigyelni :)
Na, a múltheti bejegyzés után kicsit el is szégyelltem magam. Most láttam csak meg a maga valójában, hogy milyen összetett ez a kérdés és én milyen kis mogyoró vagyok. Szóval, mától még nagyobb riszpekt a témának és köszönet, ha jelzitek, hogy valamit másképpen tudtok.
Egy igazi öko adventi naptár
Címkék: ajándék újrahasznosítás öko stresszoldás kézműveskedés adventi naptár
2012.11.01. 14:41
Mivel a jelenlegi, igaz békebeli kisvonat a maga 24 kis fiókocskájával egy kicsit leharcolódott az elmúlt 5 évben, ráadásul az iciripiciri fiókok már nem alkalmasak két gyereknyi ajándék befogadására, egy ideje töröm a fejem valami újításon.
Nemrég Ágiéknál voltunk vendégeskedni és a fiókjában megláttam egy 2011-es téli praktikát benne pár adventi naptár ötlettel. Első lépésként kölcsönkértem. Gondoltam, bajom nem lehet belőle. Aztán pár napnyi messziről figyelgetés után, egyik reggel úgy döntöttem, hogy a kölcsönújságokkal költöm el a reggeli kávémat. Az újságban található 4-5 ötletből 3-at azonnal ki is választottam. Újabb pár nap kotlási idő és amikor Lenke jóvoltából lett pár gyerektelen napunk, elővettem még egyszer az újságot és kiválasztottam a hangulatomhoz legjobban illőt. Íme:
A hozzávalókat egy kicsit lebutítottam. Feltett szándékom volt, hogy csak olyan anyagot használok fel, ami van itthon. Így az ollón, ragasztón, alkoholos filcen, zsírkrétán, snicceren, egy kevés kétoldalú ragasztón és vonalzón kívül csak szép, színes újságpapírokat túrtam elő, meg előkerültek a fa ruhacsipeszek is. Így aztán egy hamisítatlan öko adventi naptár sikeredett belőle :).
Először elkészültek a szabásminták, 3 féle szatyorka lesz, ebből áll majd össze a 24-es csapat. A szabásminták alapján kivágtam a színes szatyrokat, a hajtásokat egy vonalzó segítségével megerősítettem, majd ragasztás és kész is van a kis ajándéktartó.
A számozáshoz egy régi fekete színű kreatív papírt használtam fel, ebből vágtam ki kis korona alakzatokat (ilyen kivágónk van itthon) és egy fehér filctollal ráírtam a számokat.
Már csak a felrögzítés van hátra: a csipeszeket egy kis zsírkrétával beszínesítettem, majd kétoldalú ragasztóval egy nagyobb fehér falfelületre felerősítettem. Egyelőre csak a fotó kedvéért, a véglegesnél valamilyen fenyőfa alakot fogok kihozni belőlük.
Jó érzés volt! :)
A blogon arra teszek most kísérletet, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba: körbejárom az ételeinkkel kapcsolatos tényeket, áltényeket, hiteket és tévhiteket. Előre szólok, hogy hosszú és nem éppen szórakoztató téma lesz :).
Az első nagy és kellően elmaszatolt téma a tartósításé. A tartósítószerekről mindenkinek megvan a privát véleménye. Kinek az, hogy mi ez a hiszti, kinek az, hogy ezt az ördög maga küldte az emberiségre. Az igazság az, hogy
A gyerekeink még fel sem húzták a benti cipőiket az oviban, mi már fogalmaztuk az első hírlevelet: kedves szomszéd... Röpködtek a gratulációk, mindenki versenyt szorít nekünk, hogy sikerüljön. A termelők is roppant cukipofák, kedvesek, bíznak bennünk - jól hangzik a jövőkép: bolt, amiről mindenki álmodik, de - nem véletlenül -
Szóval, az úgy kezdődött, hogy voltunk hárman és rengeteg álom, hogy majd hogyan fog kinézni a mi kis boltunk, ahova majd mindenki napjába legalább egyszer beköszön, mert nagyon szeretnek majd ott lenni és ahol lesz mindenféle finomság, de csak 50 - jó, esetleg - 100 kilométerről ideszállítva, és nem lesz csomagolás, mert az csak szemét. Aztán úgy folytatódott, hogy...